FC Barcelona

A klub megalapítása a svájci születésű Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt.

1899. november 29.-én Gamper elnükletével Gimlas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában. Az első mérkőzést az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitására 1909 március 14.-én került sor. 1922-ig még 8-szor diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). 1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emelett három ízben ( 1925-ben, 1926-ban, 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Platkó Ferenc volt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928-1929-es szezonban került sor. A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. A spanyol nemzeti himnusz kigúnyolásáért Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. A politikai harcok miatt az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrá, Josep Raich és Josep Escolá személyében. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett. A klub elnökének meggyilkolásakor a játékosok Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. A bombamerénylet után pár hónappal a katalán hazafiasság jelképeként az egyesült francói befolyás alá került. 1940. márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Az egyesület nevét megváltoztatták, de az eredeti nevet 1973-ban vette vissza a klub. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. A spanyol labdarúgó-kupa megnyerése utáni szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1950. júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A spanyol labdarúgó-bajnokság és a spanyol labdarúgó kupa mellet a 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A kapuban Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusa ma is vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját. A magyar labdarúgó, Kubala 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24.-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol-labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. A városvásárok kupájának megnyerésekor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. 1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképekőnt tekintett az egyesületre. A diktatúra elfojtásának következtében lett közismert a " Més que un club " ( több, mint egy klub ) kifejezés is. Johann Cruyff 1973. október 28.-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Az elnöki pozícióba Josep Lluís Núnezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Linker.

 A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát ( 1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban ). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A tagok száma 1974-ben 66000, 1978-ban 77000, 1986-ban pedig már 108000 volt. A szurkolóklubok száma 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak " álomcsapatként " emlegetett. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. A legnagyobb sikerre azonban az 1991-92-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A mérkőzést Ronald Koeman brilliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. Az 1993-94-es szezonban, az UEFA - bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az " álomcsapat " korszaka. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. Az 1999-2000-es szezon sikertelensére való tekintettel Josep Lluís Núnez távozott az elnöki posztról. 2002-ben az akkori elnők, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen. Joan Laporta Estruch nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. David Beckham a rivális csapathoz, a Real Madridhoz került, a következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnők a szurkolóknál. Olcsón szerzett játékosok után következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. Érkezett Samuel Eto'o, Deco, Juliano Belletti, Edmílson, Ludovic Giuly, Henrik Larsson. A 2005-06-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.

A 2006-07-es szezon végén érkezett erősítésnek Thierry Henry az Arsenalból. A vezetőség Laportával az élen úgy döntött, hogy radikális változtatásokat visz végbe. Vezetőedzőnek az egy évig a Barca B-vel foglalkoztatott, korábbi Dream Team-tagot, Josep Guardiolát nevezték ki. Guardiola több fiatal ígéretet is felhozott a tartalékcsapatból. A 2008-2009-es szezonban a csapat a Messi-Eto'o-Henry támadósorral gólrekordokat megdöntve nagy előnnyel zárta a bajnokságot a Real Madrid előtt. A triplázás ( bajnokság, kupa, BL ) korábban egyetlen csapatnak sem sikerült a spanyol bajnokságban. A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovict az Intertől, 43,25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért, azonban ez a szezon már nem volt olyan sima, mint az előző. A Bl-ben az elődöntőig mentek: az Internazionale otthonában 3-1-es vereséget szenvedtek, és a hazai pályán Piqué egyetlen, igaz mesteri gólja kevés volt. Viszont a Klubvilágbajnokság döntőjét, ha nehezen is, de hosszabbításban megnyerték az Estudiantes La Plata ellen, és a bajnoki címvédés is sikerült a Real Madriddal vívott óriási versenyfutásban ( A katalánok a bajnokság végén 3 ponttal előzték meg a Realt úgy, hogy oda-vissza győzni tudtak ellenük ).

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat